Üdv Mindenkinek!
Sokszor gondolkoztam már rajta, hogy blogolni kezdek, de mindig félbeszakadt. Az ok, ami miatt ma mégis belevágok, sajnos nem túl vidám. Ingerült lettem és csalódott, mikor hallottam, hogy elköltözik a CEU. Különösebb kapcsolatom nincs vele, egyszer jártam ott (éppen múlthéten), de akkor az jutott eszembe, valahogy így kellene egy egyetemnek működnie. És most már ez sincs, nincsen rá szükségünk. Éppen a használhatatlan jegyzeteimből próbáltam felkészülni egy ZH-ra, és hirtelen elegem lett. Mikor vesszük már észre, hogy változtatni kell? Hogy esetleg másképp kéne a dolgokhoz állnunk? Mindannyiunknak.
Megszületsz, aztán
Azt hiszed, hogy élsz
Felnősz, remélsz
Már semmit sem kérsz
A napok, a hetek,
A hónapok peregnek
Észre sem veszed és
Mindened elveszett
Voltál valaki,
Már semmi sem vagy
Csak csavar a gépben,
Tán még az is túl nagy
Jársz az utcán, látsz, de
Behunyod szemedet
Túl sok mindent látni
Manapság nem lehet
Így inkább csendben
Meghúzod magadat
Azt mondod, minden jó...
És egyszer talán majd tényleg elhiszed,
Hogy így van
Ne add fel, aki vagy!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.